Magamról kicsit bővebben...
Czesznak Zsolt vagyok, 42 éves. Egy csendes alföldi kis településen, élek feleségemmel Katával és 12 éves lányommal, Lillával.
Jelenleg egy informatikai szolgáltatásokkal foglalkozó cégnél dolgozom, ahol weboldalakat tervezek, számítógépeket szervízelek. Szabadidőmet leginkább természetfotózással, horgászattal, rossz idő esetén a számítógép előtt ülve töltöm el.
A természethez való vonzódásom már igen fiatal koromban nyilvánvalóvá vált. Mindig magával ragadott és teljesen elbűvölt a színes állatmagazinokban látott szebbnél szebb fotók sokasága. Az iskolai kirándulásokon én voltam az a különc figura aki befőttes üvegekkel, lepkefogó hálóval és rovarhatározó kézikönyvvel megrakodva állt sorba induláskor. A nevel?k fokozott figyelemmel kísérték minden mozdulatomat. Mit sem törődve az előzetes figyelmeztetésekkel gyakran lemaradtam a csoporttól lepkéket hajkurászva vagy éppen őskori kövületek után forgatva fel a patakmedret...
A nyáriszünet jelentős részét a falunkat körülvevő mezőkön erdőkben és csatornapartokon töltöttem. Képes voltam órákon át mozdulatlanul kuporogni a fűben olyan élőlényeket fürkészve amit a legtöbb gyerektársam még csak észre sem vett talán. Sokszor elképesztő jelenségeknek voltam szemtanúja s egyre többször éreztem rendkívüli késztetést arra hogy valamilyen formában megörökítsem az átélt pillanatokat. Sokat festettem, rajzoltam s egy időben igen jelentős mennyiségű lepkét és bogarat hánytam gombostűvégre...
Jóval később szakközépiskolás koromban tettem szert, egy számomra a technika csúcsát jelentő tükörreflexes ZENIT típusú masinára. Hamarosan aktív, oszlopos tagja lettem a kollégiumban működő fotószakkörnek. Édesanyám legnagyobb "örömére" szobám egyik sarkában berendeztem,egy kofferba összecsomagolható, ciril betűs márkajelzéssel ellátott mobil fotólaboromat. Felszerelésem szerény technikai színvonala miatt természetfotós ambícióim hamar alábbhagytak, bár mind a mai napig kedves emlékként sejlenek fel azok a vörös lámpafényben derengő előhívófolyadék szagú téli esték. Majdnem két évtizednyi szünet után beszereztem egy félautomata filmes gépet. Igen szép képeket produkált napfényes időben, de közeli felvételekre teljesen alkalmatlan volt. Igy hát csak a családi fotóalbumot gyarapítottam rendületlen lelkesedéssel.
A néhány évvel ezelőtt megjelenő digitális csodák igencsak megdobogtatták a szívemet.. Horribilis áruk miatt jó néhány évig csak tervezgettem a vásárlást, mignem tavaly karácsonyra a feleségem lepett meg egy igen komoly tudású nagyzoomos csúcskompakt géppel. Ezzel egy nagy gyerekkori álmom vált valóra amire majd negyven évet kellett várnom... Az első póbálkozások igen lehangolóak voltak, de hamar ráéreztem a helyes fogásokra és ma már tapodtat sem mozdulok a gépem nélkül. Jelenleg egy NIKON dslr gépet használok, és megtakarított pénzem jelentős részét objektívek vásárlására áldozom. Ha csak tehetem rohanok ki az erdőbe, mezőre, s mindenre exponálok ami él és hajlandó bevárni "lőtávon" belül. Igen sok segítséget és biztatást kaptam a különböző internetes fotós közösségekben ahol kezdő és haladó fotósok feltöltött műveiket elemezve és értékelve segítik egymás szakmai fejlődését. Most pedig vettem a bátorságot hogy kedvenc képeimet saját weboldalon is közzé tegyem. Mindezt abban a reményben követem el hogy képeim által némi ízelítőt adhassak át abból a hihetetlen élménytömegből melyet a természetfotózás révén élek át minden egyes alkalommal amikor a keresőn keresztül pásztázva a tájat, újra és újra lenyomom az exponáló gombot...
| < Előző |
|---|


