A -12 fokos hidegben 30 kilónyi málhával a hátamon, igen keservesen tettem meg a közel másfél kilométernyi utat a keményre fagyott buckás talajon. Vigyáznom kellett nehogy felbukjak, mert ekkora súllyal a hátamon sosem kelek fel a földről segítség nélkül. Reggel fél nyolckor érkeztem meg az erdőhöz. Gyönyörű vakító fehér zúzmarás ruhába öltözött a táj. A felkelő nap időnként narancsos fénnyel törte át  a sűrű, gomolygó ködfoltokat.